Először egy kis bevezető:
Kiskőrös neve újabban nemcsak Petőfi szülővárosaként, és jófajta borok termőhelyeként ismeretes, hanem – és nem csupán a szakemberek – a közlekedéstörténet jeles bázisaként is számon tartják. 1974 óta ugyanis létezik egy múzeum jellegű fedett és szabadtéri kiállítás, a
Közúti Szakgyűjtemény,
 |
 |
 |
amely az út- és hídépítés relikviáit mutatja be. Az Állami Közúti Műszaki és Információs Közhasznú Társaság szervezeti keretein belül működő intézmény gyűjteménye egyedülálló az országban.
Az első emlékeket Lévárdi Imre érsekújvári útmester őrizte meg még a század elején. Ott is van a múzeumban legfontosabb berendezéseivel egy útbiztosi hivatal, azokkal a kellékekkel, bútorokkal és iratokkal, amelyeket agyűjteményt megálmodó úr használt. Egyébként szigorúan időrendi sorrendben ismerhetjük meg a hazai útépítés történetét. Az előzmények természetesen a rómaiaknál találhatók. Ők voltak ugyanis az első igazi útépítők. A Római Birodalomban, annak fénykorában, 75 ezer kilométernyi épített úton jártak. Közülük sok máig fennmaradt. Összehasonlításul: ma Magyarországon 30 ezer kilométernyi közúton közlekedhetünk.
Szászi András, a szakgyűjtemény vezetője, az alapító unokája mondja el, hogy kollekciójukban ötszáz különböző gép és használati tárgy, ezernyolcszáz térkép, kétszáz tekercs szakmai és közlekedésbiztonsági film, nyolcezerötszáz kötetes szakmai könyvtár és negyven festmény, grafika található.
Itt van a térképmatuzsálem, a Sambocus (Zsámboki) Ioannes, egy 1579-es térkép magyarországi helységek ábrázolásával, valamint az első katonai térkép 1782–85-ből. Útépítéssel a reformkorban kezdtek igazán foglalkozni. Széchenyi út- és vasúttervei, a vízi utak hasznosítása, az Al-Duna és a Tisza szabályozása mind e korhoz kapcsolódik. A századfordulóra országunk már kiépített úthálózattal büszkélkedhetett. Az első forgalomszámlálás adatai 1984-ből valók. Fényképek mutatják be az 1900-ra elkészült első alföldi köves utat Baja és Erdőkert között.
A motorizáció a harmincas években gyorsította az útépítéseket. Kialakult a mait lefedő törzsúthálózat, s elsőrangú útépítő vállalatok tevékenykedtek, amelyeket gyakran meghívtak Franciaországba, Németországba és Ausztriába is. Külön fejezet a hidas emlékek gyűjteménye, az élen a komáromi híd történetével. A most százéves szerkezetet kézi erővel, csigákkal, emelőkkel építették, láthatóan a maradandóságnak.
Útmérnökök tablója, a József Műegyetem mérnökképző oklevelei, szép rajzolatú úttervek sorakoznak a tárlókban. Olyan különleges nagygépek egészítik ki a látnivalókat, mint az 1949-es gőzúthenger, amely még tévés karriert is befutott: a Robog az úthenger című nagy sikerű tévésorozat főszereplője volt. Ezenkívül hómarók, használaton kívüli óriásgépek sorát csodálhatják meg, valamint a modern technika olyan vívmányait, mint a dinamikus teherbírásmérő, a csúszásellenállás-mérő, a burkolathőmérséklet-mérő, videós útállapot-felvevő.
A nem csak szakemberek számára élményt nyújtó gyűjtemény Kiskőrös határában, a Dózsa György út 38-ban található. Az 53. főút 27-es kilométerkőjénél érhető el. Hétfő kivételével március és október között minden nap 8–16 óráig látogatható.
